Borg Warnerrel, a Black & Deckerrel és az Electroluxszal kötött elõnyös szerzõdéseknek köszönhetõen a cég folyamatosan naprakész maradhatott. A céget egy ponton az említett cégek mindegyikénél az év beszállítójának választották. 1984 januárjában a cég ismét elköltözött, ezúttal a solihulli Lode Lane-en található 30 ezer m2-es gyárba, ami a mai napig a Doherty Group központja maradt.

Mindazonáltal jelei mutatkoztak, hogy az egyesült királysági piac önmagában nem lesz elegendõ, így a cég elkezdett az exportra gyártás felé kacsintgatni, különös tekintettel Németországra. Az elsõ siker a Fekete Eredõben található Bühl városbeli Bosch-nak volt köszönhetõ, ezt követte a Stuttgarthoz közeli Bosch Fuerbach, majd a wurzburgi Siemens. Ez remek lehetõséget nyújtott arra, hogy a generátorok új generációjának gyártása Dél-Walesben, a miskini Boschnál történjen.

A német piacra történõ benyomulás és az, hogy a cég leginkább a forgórészgyártásra fókuszált, azt jelentette, hogy a cég összes tõkeforrása egy irányba áramlott, vagyis a költséges hosszúesztergák, az indukciós hõkezelés és a köszörűgépek felé. Emiatt csak kevés kapacitás maradt az eredeti, bõvebb esztergált alkatrész-kínálatra, amin a W H Doherty alapult. Megvolt az a kockázat, hogy a cég elveszíti vevõinek nagy részét az új, a piacnak erre a kis szegmensére fókuszáló fejlesztés miatt.

Ezt a problémát úgy orvosolták, hogy partnerségre léptek egy a világ élvonalában álló svájci esztergált alkatrész-gyártóval, amely új, egyesült királyságbeli képviseletet keresett. Az elképzelés az volt, hogy õk kizárólagos alapon ellátnak minket áruval, mi pedig elõre meghatározott mennyiségõ üzletet garantálunk számukra. Hogy a vételen és eladáson szerzett nyereség ne keveredjen a gyártásból szerzett profittal, 1976-ban N&J Engineering néven egy új cég alakult, melyet Patrick Doherty gyermekeirõl, Nanette-rõl és James-rõl nevezett el.